A Magyar Liberális Párt összeállított egy sorvezetőt a kormánypárti politikusok számára, a Fidesz-központ ugyanis nem adta meg minden témában a szükséges panelmondatokat, amelyeket a képviselőiknek használniuk kellene megszólalásaik során, vagy az okvetetlenkedő újságírók kérdéseire válaszolva. A Liberálisok így nyújtanának segítséget azoknak a fideszes politikusoknak, akik sorvezetőre szorulnak egy váratlan kérdés esetén. Az alábbiakban összeszedtük a Fidesz legbotrányosabb ügyeit, amelyekre eddig még nem sikerült egyetlen kormánypárti képviselőnek sem tisztességes választ adnia.
- Elios-ügy (kiegészítés): Brüsszel bosszúból szállt be a magyarországi kampányba, miután nem sikerült megbízniuk Tiborcz cégét azzal, hogy pályáztatás nélkül, túlárazva újítsa fel az uniós negyed köz- és belső világítását is. Az ajánlathoz összekötőnek az Orbán-kormányt kérték fel, a kabinet azonban ragaszkodott a szabályos úthoz, ezért a kérést csipőből visszautasították. Ezek után természetes, hogy ránk küldték az OLAF-ot.
- Tücsök-bogár. Fazekas miniszter úr a bevándorlók étkezési szokásairól szóló nyilatkozatában ara utalt, hogy az ellenzék olyan bogaras, hogy mindenbe megpróbál belekötni. Tücsköt-bogarat összehordanak, hogy mindenféle ostobasággal megetessék a magyar embereket. Vagyis arról beszélt, hogy ilyen állatságok csakis Soros Györgytől származhatnak.
- TAO-pénzek. Igaz ugyan, hogy Orbán Viktor megállapodott Brüsszellel abban, hogy csak addig költünk közpénzt a magyar focira, amíg az fel nem zárkózik az elit ligákhoz, de a közpénz kifejezés használata egyértelműen fordítási hiba. A dokumentumban azt rögzítették a felek, hogy Brüsszelnek nincs köze a pénzhez, amit nálunk focira fordítanak. A miniszterelnök tehát pontosan fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy a Felcsútra elköltött 11 milliárdnyi TAO-pénz nem közpénz, hiszen átlépve Felcsút határát azonnal elveszítette közpénz jellegét.
- Stop Soros. Nem a civil szervezetek ellen nyújtották be most a törvény-tervezetet, és nem is azért, hogy kampánytémává tegyék a menekültellenességet. Maga Soros kérte a kormányt, hogy terjesszen elő egy olyan javaslatot, amely lehetővé teszi számára, hogy ne kelljen már többet fizetnie a folyamatosan az ő pénztárcáját megcsapoló civil szervezeteknek. A magyar kormány azonban, miután nem akarta pont ebben az időszakban hátrányba hozni ezeket a szervezeteket, inkább a választások utánra halasztotta a döntést.
- A Kósa-család pályázati pénzei. Semmiféle csalás nem történt. Ezek az összegek egyáltalán nem a mama, vagy a feleség vagyonát gyarapítják. Éppen ellenkezőleg, Kósa-mama például azért pályázott sertéstelepre, nem kevés áldozatot vállalva, hogy a helyes irányba terelje a magyar étkezési szokásokat, nehogy bárki megkívánja a bogarakat.
- Lázár-Tiborcz találkozó. A két férfi nem azért ült le egymással beszélgetni, hogy levajazzák a hódmezővásárhelyi közvilágítás részleteit, és olyan pályázati sablont készítsenek, amelyet aztán több település átvehet. Lázár, gondolva a kormányzástól való visszavonulásra, arról kért tanácsot a miniszterelnök vejétől, hogyan lehet saját lábra állni, ha majd a civil életet választja.
