Sermer Ádám írása Bayer Zsoltról: “Pár szó egy lovagkeresztes homofób kámingáutolása kapcsán”

Könnyű lenne Bayer szavaira idehozni a már oly sokszor idézett Morgan Freeman – szavakat, (miszerint a homofóbia szó téves, mert ha homofób vagy, téged nem megrémiszt valami, csak egy seggfej vagy…), de azért itt most mégiscsak az állampárt 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosáról van szó…

Egy rövid, de annál borzasztóbb műsorrészletet látva, négy kérdés merült fel bennem, és azt is leírom, hogy miért.

1.: Bayer Zsolt miért gondolja, hogy általános érvényű igazságokat fogalmazhat meg egy egészséges heteroszexuális férfi működéséről? 
Szerintem például a hangos homofóbia egyértelműen valami egészségtelen mentális állapotra utal. Szerintem egy egészséges heteroszexuális férfit teljesen hidegen hagy mások szexuális orientációja.

2.: Amikor melegekről beszél Bayer, akkor miért kizárólag a meleg férfiak jutnak eszébe?
Meleg férfiak csókjának látványával próbálja riogatni a stúdióban ülő harcedzett Bayer-fanokat, hogy egy életre elvegye a kedvüket a valódi jogegyenlőség gondolatától is. Eközben a közönség egy részét alkotó férfiak a műsor végeztével hazamennek, és amíg az asszony a konyhában főzi a vacsorát, gyorsan leellenőrzik, nem került-e fel kedvenc weboldalukra valami új szaftos leszbi-pornó.

3.: Vajon Bayer Zsolt bármilyen párt lát, mindig elképzeli az adott személyeket aktus közben is, vagy ez kizárólag a melegek esetén történik meg?
Én például semmilyen párt sem szoktam megpróbálni elképzelni aktus közben. Ha minden pár látványa ezt a reakciót váltaná ki belőlem, valószínűleg nehezen tudnék a tömegközlekedési eszközökön émelygés nélkül utazni. Képzelem, milyen üdítő lehet Zsoltnak, ha lát egy kedves 80+-os nénit és bácsit kézen fogva sétálni, hiszen amikor őket is elképzeli aktus közben, nyilván megnyugtatja a heteroszexualitás jelenléte a rendszerben…

4.: Milyen sanyarú sors kell ahhoz, hogy valakinek boldogságra, bátorságra és büszkeségre is okot adjon a homofóbia?
Ha Bayer attól boldog, hogy heteroszexuálisnak született, azt még meg is tudom érteni a jogegyenlőtlenségek, a diszkrimináció és az előítéletek országában, bár elég sanyarú élet lehet az, amiben ennek kell tudni örülni, csak az a bökkenő, hogy semmi köze a heteroszexualitásnak a homofóbiához. Azt sem igen hiszem, hogy sokan lennének boldogok mondjuk amiatt, mert rettegnek a magasságtól, vagy mert viszolyognak a pókoktól. Bátorság sem tudom, hogy jöhet egyáltalán szóba egy olyan ember esetén, aki annyira retteg az ismeretlentől, hogy meg sem meri próbálni megérteni annak hátterét. Szerintem egy magabiztos férfi olyankor sem érzi veszélyben a saját szexuális orientációját, ha más beállítottságú embereket is megismer, megért. És végül büszkeség? Most komolyan? Arra büszke valaki, hogy homofób? Ha ez így van, ahhoz tényleg csak gratulálni tudok, miközben valami mélységes szánalmat is ébreszt bennem ez az állítás.

Zárásként egy erős Bayer-mondat néhány apró -általam eszközölt- változtatással átköltött verziójával szeretném megköszönni a kedves olvasónak a figyelmet:

Mély meggyőződésem, hogy egy egészséges ember irtózik annak látványától, ha mondjuk Bayer Zsolt a homofóbiáját próbálja indokolni a képernyőn keresztül. Az egyebekbe bele sem gondolnék, ha szabad. És erről mi nem tehetünk, egész egyszerűen bennünket ez irtózattal, utálattal tölt el, mert hiszen nem tudjuk elképzelni, hogy ezt meg lehet csinálni. Ezért vagyunk mi normálisak.