Tisztelt Miniszter úr!
Megütközéssel értesültem arról, hogy a BÁH döntése alapján a bezárt bicskei tábor lakóinak egy részét az embertelen körülményeiről ismert körmendi sátortáborba költöztették. A magyar közvéleménynek nem adtak elfogadható magyarázatot arról, hogy miért kellett bezárni a legjobb infrastruktúrával rendelkező, az emberhez leginkább méltó körülményeket biztosító bicskei tábort, ráadásul mindezt a decemberi nagy hidegek eljövetelére időzítve.
Az sem érthető, hogy a meglévő, még mindig elfogadható körülményeket biztosító vámosszabadi és balassagyarmati befogadó állomások – melyek ismereteink szerint rendelkeznek szabad kapacitásokkal – helyett miért kellett a tábor lakóit a minimális emberiességi követelményeket sem biztosító, körmendi ideiglenes sátortáborba szállítani.
Örömmel értesültem arról, hogy a magyar társadalom egy része – egyházi és magánszemélyek, civil szervezetek – máris a nehéz sorsú, bajba jutott emberek segítségére siettek. Az ő tiszteletet érdemlő felajánlásaik révén talán elkerülhetjük a tragédiákat, a rossz körülmények okozta betegségeket. Ezért is érthetetlen számomra, hogy a BÁH miért akadályozta meg számos civil szervezet és magánember jó szándékú, humanitárius befogadói szándékát.
Magam is úgy vélem, hogy ez nem lehet az igazi megoldás, de ha az állami szervek képtelenek emberséges körülményeket biztosítani, akkor nem látok más lehetőséget. Ennek az ügynek a gazdája az Ön által felügyelt BÁH, amelynek kötelessége – a nemzetközi jognak megfelelően is – az emberhez méltó körülmények biztosítása a menekültek számára. Az elmúlt két évben a menekültek magyarországi hatóságok általi kezelése már így is éppen elég rossz fényt vetett hazánk megítélésére, de még az eddigi kifogásolható gyakorlatból is kirívó az, ami a Körmendre kényszertelepített menekültekkel történt.
Kérem Miniszter urat, hogy haladéktalanul intézkedjen az elfogadhatatlan körülmények megváltoztatása érdekében, és biztosítsa a menekültek számára más táborokban vagy civilek felajánlását elfogadva az emberhez méltó körülményeket. A nemzetközi és az európai jog is arra kötelezi hazánkat, hogy emberséges bánásmódban részesítsük a bajba jutottakat, de ezt diktálja a jó érzés és a tisztesség is. Mindez elemi biztonságpolitikai érdekünk is, ugyanis a rendezett, átlátható körülmények között tartózkodó menekültek sokkal kisebb biztonsági kockázatot hordoznak, mint a most alkalmazott megoldás.
Bízom abban, hogy karácsony ünnepe közeledtével, Miniszter úr is kész együtt érezni a szenvedőkkel, és megtenni mindazt, amit megtehet nehéz helyzetbe jutott felebarátainkért.
Bizakodva abban, hogy levelem megfontolásra talál, kívánok Önnek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet!
Tisztelettel,
Dr. Fodor Gábor