Nagy Imre 1989-2018

Jövőre lesz harminc éve, hogy egy fiatal liberális, kezdő politikus nagy vihart kiváltó beszédet mondott Nagy Imre újrateremtésén, június 16-án. Az a liberális politikus Orbán Viktor volt, aki többek között azt mondta, hogy a rehabilitálandó ’56-os hősök mellett, a hatodik koporsóban ott fekszik az ő elkövetkezendő húsz esztendőjük is.  Nos, ez a hajdani fiatalember ma már nem liberális, és már nem is tűri meg Nagy Imrét az Parlament közelében. Gondolatai a Horthy-korszakban járnak, meg valahol a királyságban, ezért költözik a Várba, és ezért helyez vissza minden régi szobrot; most éppen a Vértanúk emlékművét Nagy Imre helyére.

Mint minden más esetben: itt is hiábavaló volt a tiltakozás, a miniszterelnök döntése, elhatározása végleges, megmásíthatatlan. De bátorsága azonban csak az éjszaka sötétségében érvényesül igazán; akkor szállíttatja el, vagy hozatja a helyére a nem kívánt szobrokat. Titokban, tartva a tiltakozásoktól, vagy az akció megakadályozásától.

Orbán nagy utat tett meg e közel harminc év alatt. Nem pusztán azzal, hogy liberálisból illiberális lett, hanem azzal is, hogy abba a bizonyos hatodik koporsóba nem pusztán Nagy Imrét helyezte el, hanem a mi elkövetkezendő húsz évünket, a demokráciát is. A Magyar Liberális Párt már nehezen tudja követni azt a rombolást, amit a miniszterelnök elkövet, azt, ahogy saját magával is szembekerülve hamisítja, vagy írja át a történelmet. Nagy Imre nem volt liberális, de reformkommunistaként felismerte, hova vezet a diktatúra, mivé lesz az az ország, ahol valaki egyeduralomra tör. Orbán Viktor már túl van azon a ponton, amikor képes lenne ennek felismerésére, ezért nekünk, ellenzéki pártoknak, civiliknek és talán a miniszterelnök környezetének kell visszafordítani az országot a demokratikus irányba, hogy a jövőnk ne hosszú évtizedekre kerüljön bele abba a bizonyos koporsóba.