02 október 2020
HÍR
Amióta a Magyar Liberális Párt múlt hét pénteken bejelentette, hogy kiszáll a Változás Szövetségéből, Bősz Anett pedig a Párbeszéd-frakcióból, azóta a legkülönfélébb és legelképesztőbb történetek láttak napvilágot. Bár sosem kívántunk beszállni a sárdobálásba, ezt a néhány kérdést fel kell tennünk a tisztánlátás végett:
1. Vajon életszerű-e, hogy egy megállapodást, amelyet három párt elnöke írt alá, a másik két pártban ne ismertek volna? Életszerű-e, hogy egyik pártnál sem látott egy hivatalos írásos szerződést egy jogász, egy gazdasági vezető?
2. Helyes-e felelőssé tenni azt, aki a szerződés betartása felől érdeklődik, és nem azt, aki egy szabályos, aláírt szerződést nem tart be?
3. A korábbi megállapodások betartásának számon kérése milyen logika szerint minősül zsarolásnak?
4. Milyen belső viszonyok uralkodhatnak olyan pártokban, ahol létezhetnek egyszemélyes döntések, ahol a felelősség elhárítását a partner megvádolásával akarják elérni?
5. Ha a Liberálisokat valóban a pénz érdekelte volna, miért léptünk volna ki a frakciószövetségből? Miért hagytunk volna hátra mindent, pozíciót, pénzt és lehetőséget?
6. Milyen jövőt, együttműködést lehet remélni egy olyan társaságtól, amely a zárt tárgyaláson közösen meghozott döntéseket eltorzítva tálalja a nyilvánosság elé? Amely a saját belső anarchikus viszonyaikat takargatva azzal támadja állítólagos partnerét, hogy azt megvásárolta a kormánypárt?
A Magyar Liberális Párt a leírtak ellenére is hisz abban, hogy a demokratikus ellenzéki pártok között még létrejöhet egy olyan szövetség, amelyben valódi partnerként kezelik a feleket. Ahol számít a szerződés és a megállapodás, ahol nem festik át utólag a valóságot. Most azonban szeretnénk lezárni ezt a terméketlenbe fordult vitát, hogy az igazi feladatra koncentrálhassunk, nem csak mi, de a teljes ellenzék: a Fidesz leváltására.
