Az elmúlt hetek egyik legnagyobb botrányát, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára írt ’56-os “himnusz” szolgáltatta. A művészileg vitatható minőséget képviselő alkotásról először azt állították, hogy felkérésre készült, majd később kiderült, hogy a szerző egy 2007-ben írt amerikai sportindulót hasznosított újra, ami már önmagában szégyenletes, különösen, ha egy ilyen jelentős évfordulóról van szó.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója azt állította, hogy a dal teljes költségvetése honoráriumokkal, utómunkával együtt 50 millió forint, ami csupán töredéke az emlékévre szánt 13,5 milliárd forintos összköltségvetésnek. Csakhogy a pontos költésekről nem tudunk semmit, Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója ugyanis, miután közérdekű adatigényléssel fordultak hozzá, azt állította, hogy a szerződések nem hozhatók nyilvánosságra, mivel még folynak a tárgyalások, és nincsenek aláírva. A dalnak egyébként elvileg, csak technikai költségei lehetettek, az azt feléneklő ötven tagú kórus közreműködői ugyanis saját bevallásuk szerint nem kértek honoráriumot. Érvényes, vizsgálható szerződések hiányában tehát nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy az említett 50 millió forintból kinek, mekkora összeg jutott. Külön aggodalomra ad okot, hogyha a teljes összeg 3%-nak elköltése ennyire zavaros, átláthatatlan, és ellentmondásos módon történik, hiszen azt vetíti előre, hogy további jelentős összegek vándorolhatnak ismeretlen zsebekbe.
A Liberálisok arra kérik Balog Zoltán illetékes minisztert, hogy azonnal kezdeményezzen vizsgálatot az emlékév hivatalos dala körüli anomáliák tisztázására, és amennyiben szükséges, függessze fel az emlékév 13,5 milliárd forintos keretéből a további kifizetéseket.