Háromszázhét (a menekültek világnapjára)

307 menekült befogadása jutott volna Magyarországra 2017-ig, ha a kormány elfogadja az Európai Bizottság ajánlását. 307 életét mentő, menekülő, hazáját elhagyni kényszerülő embernek kellett volna segítséget nyújtania hazánknak a következő két évben egy új élethez, ha a kormány elfogadja az unió kvótarendszerét.

Magyarország kormánya 307 ember befogadását elfogadhatatlannak tartotta. Elfogadhatatlannak tartotta, mert ha az unió által pénzügyileg támogatott kvótarendszerbe belemegy, nem tudta volna elterelni egy szánalmas és aljas nemzeti konzultációval korrupciós ügyeiről a figyelmet. Ha a kormány a kvótarendszert elfogadja, nem tudta volna elindítani plakátkampányát, mely háttérbe szorítja a Quaestor-ügyet, a MET-tel szerzett milliárdokat és a letelepedési kötvényt övező korrupciót. Ha a kormány elfogadja a kvótarendszert, nem tudott volna új ellenséget gyártani a társadalomnak, hogy elterelje ezzel a figyelmet Rogán ingatlanügyeiről, Habony fizetéséről, Vajna kaszinóiról, Lázár dohánymutyijáról.

De a kormány nem fogadta el a kvótarendszert, így épülhet milliárdokért a kerítés, készülhettek milliókért a baráti nyomdában az uszító plakátok, lehetett naponta sajtótájékoztatót tartani a nemzeti konzultációról és sikerült megosztani egy új ellenség gyártásával a teljes magyar társadalmat.

Rendkívül ügyes, ugyanakkor mérhetetlenül aljas az a kommunikációs kampány, amit ez a kormány hazánkkal űz. Ez nem más, mint előre megfontolt szándékkal elkövetett uszítás egy embercsoport ellen és a történelemből tudjuk, hogy ez hová vezethet. Ez a kormány, amely pillanatnyi érdekeiért, a hatalom és a korrupció fenntartásáért ilyen eszközhöz nyúlt, felelős ennek hosszú távú hatásaiért is, felelős az elszabadult  és szélsőséges indulatokért, és annak valamennyi következményéért.