Itt az Anyák Napja, – Robert Fulghum amerikai író után szabadon – el ne felejtsünk egy csokor virágot, meg egy üdvözlőkártyát küldeni a miniszterelnöknek, hogy köszönthesse az Anyákat. De, ha lehet, felejtse el azt, amit eddig gondolt róluk; hogy elsősorban szülésre valók, persze csak miután kijöttek a konyhából.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Úgy tartsa kezében ezt a jelképes virágcsokrot, hogy azt a teljes jóindulat jegyében küldtük Önnek annak reményében, hogy – szemben az Önről kialakított általános hittel – hajlandó felülbírálni a rossz döntéseit, képes arra, hogy úgy gondoljon az Anyákra, ahogy ők szeretnék. Úgy gondoljon az anyákra, ahogyan ők saját magukra, akik abban a hitben vállalták anyaságukat, hogy gyermekeiket itt, ebben az országban tudják majd felnevelni. Itt akarják olyan iskolákba járatni őket, ahol okos, gondolkodó, mérlegelni képes, türelmes, a másikat meghallgatni akaró és tudó felnőtté válhatnak. Úgy akarnak szülni gyermekeket, hogy ne dőljön el a sorsuk abban a pillanatban, amikor a világra jönnek. Hogy legyen esélyük előrébb jutni az életben. Hogy már ott a szülőszobában megkapja anya és újszülöttje azt a bánásmódot, amelyet megérdemel.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ma Magyarországon az Anyák nagy rizikót vállalnak, amikor vállalják az anyaságot. Nem tudhatják, hogy akár a születendő gyermekük, akár ők maguk egy olyan országban élhetnek-e majd, ahol egyenlő bánásmódban lesz részük, ahol az anyaság a munkaadók szemében nem hátrány, ahol az esélyeik semmivel sem kisebbek, mint más állampolgároké.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A mi gyermekeink nem akarnak háborúzni. Nem gondoljuk, hogy ez az ország a harcosok klubjáé, mint ahogy ön ezt fogalmazta rádióinterjújában. Reméljük, hogy gyermekeinket nem harcoló egyedeknek látja, hanem olyanoknak, akik békében, kiegyensúlyozottan akarnak élni. Ha így van, gondoljon egy pillanatra arra, hogy mit is tesz Ön – félelmében? –az április 8-i tüntetőkkel, illetve azokkal, akiket szembe állít velük. Ezek a tüntetők, ezek a katonáék, rendőrök, ma, Anyák Napján mindannyian valódi csokrokkal álltak az édesanyjuk elé, és köszöntötték őket. Valószínűleg eszükbe sem jutott az ihletett pillanatban, hogy két nap múlva egymással néznek majd farkasszemet, az ön bűnös döntése következtében.
Miniszterelnök Úr! Kérjük, gondoljon a virágcsokorra és azonnal vonja vissza gyermekeinket a csatasorból. Hadd idézzük Önnek Várnai Zseni versét: „ Ha ráuszítanak önnön véreidre,/ Ne lőj fiam, mert én is ott leszek”.