02 október 2020
HÍR
Tisztelt Honfitársaim!
61 éve robbant ki a forradalom Magyarországon.
61 éve robbant ki az a forradalom, amely a szabadságvágyról szólt.
61 éve robbant ki az a forradalom, amelyből a kormány ideológusai ki akarják retusálni Nagy Imrét éppúgy, mint a baloldali értelmiségieket és a liberális és polgári törekvéseket.
Pedig az 56-os forradalom legcsodálatosabb tulajdonsága éppen az volt, hogy az ország legkülönfélébb felfogású és hátterű lakói, polgáriak és szocialisták, harmadikutasok és nyugatosok, értelmiségiek és munkások közösen tudtak cselekedni a szabadság visszaszerzése érdekében.
A történelemhamisításról szólt a kormány tavalyi emlékéve is: le akarták választani a baloldali és liberális rétegeket az 56-os forradalomról annak érdekében, hogy leválasszák a liberálisokat a nemzetről. Pedig szabadság nélkül nincs nemzet. És liberálisok nélkül sincs teljes nemzet.
Valójában ez a Fidesz politikája 2002 óta.
Akkor a választást elvesztő Orbán Viktor kijelentette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Azóta minden erejével arra törekszik, hogy önmagát a nemzet, az ellenzéket, és különösen a liberálisokat az idegenek megtestesítőjének állítsa be. Pedig maga is liberális volt egykoron.
A kormánynak mára az ’56-os forradalomról nem maradt semmilyen érvényes mondanivalója. Az ünnep a kormány számára csak egy eszköz arra, hogy az ellenségeskedő, megosztó politikája alá történelmi színpadot ácsoljanak.
Tisztelt Megemlékezők!
Mi pontosan tudjuk, hogy ’56 egységes volt a szabadság vágyában, de sokszínű a képviselt értékekben és világnézetekben. Értékek nélkül nincs nemzet. És sokszínűség nélkül sincs nemzet.
Az ’56-os forradalom résztvevői a szabadság védelmében közösen cselekedtek különböző politikai nézeteik ellenére is.
Talán azért is, mert egy valamiben biztosan egyetértettek: nem akartak Moszkva befolyása alatt élni.
Lehet, hogy mást gondoltak arról, milyen lenne a kívánatos államforma vagy gazdasági berendezkedés. De a többség nem akart a zsarnoki, elnyomó Szovjetuniótól függeni.
’56-ban szinte mindenki tisztában volt azzal, hogy a magyarok számára szabadság kelet felől nem fog megérkezni.
A félelem beigazolódott. Ahogy 1849-ben, úgy 61 évvel ezelőtt, 1956-ban is Moszkva utasítására fojtották el a magyarországi szabadságtörekvéseket.
Orbán Viktor nemcsak a jövőnket, de 1848 és 1956 hőseit is elárulta, amikor Európa-ellenes szövetséget kötött azzal a keleti hatalommal, amely a nyugati szövetségeseink ellen propagandaháborút, egyik szomszédunk ellen pedig területszerző háborút folytat.
Kedves Barátaim!
’56-ban a magyarok abban reménykedtek, hogy Amerika beavatkozik és felveszi a küzdelmet a szovjet agresszorral.
Mivel egy ilyen beavatkozás a világháború kitörését jelentette volna, Magyarországra további 30 év megszállás várt, itt állomásozó orosz csapatokkal. A Nyugat azzal tudott segíteni, hogy magyar menekültek százezreit fogadta be. És ezzel segített is.
Ma más a helyzet.
A mai magyar kormány sértődötten nevezi beavatkozási kísérletnek azt, hogy az amerikai külügyminisztérium szóvá teszi a sajtószabadság korlátázását Magyarországon.
Holott az amerikai nagykövetség első embere semmi mást nem képviselt, csak azt az értéket, amiben még mindannyian hittünk, amikor a rendszerváltás idején először állhattunk itt az ’56-os hősökre emlékezve.
A szabadság értékét.
27 éve még mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem akarunk többet állami propagandát.
27 éve még mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem akarunk pártállami sajtót.
27 éve még mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem akarunk pártállamot.
Aznap, amikor a magyar külügyminisztérium a diktatúrákra jellemző szóhasználattal és ingerültséggel utasította vissza az amerikai diplomácia bírálatát, a Fidesz egyik strómanja újabb tisztogatást hajtott végre a frissen megszerzett szerkesztőségek élén.
Lassan ott tartunk, hogy a kommunista rendszer utolsó éveiben szabadabb volt a nyilvánosság, mint Orbán rendszerének hetedik évében.
Akkor azt éreztük, hogy napról napra tágulnak a határok, ma azt érezzük, hogy napról napra szűkülnek.
Akkor a szabadság felé tartottunk, ma a keleti típusú elnyomás felé.
Akkor a Nyugat volt az iránytű, ma megint Moszkva.
Kedves Barátaim!
A mai pártállam vezetése elszántabb, mint amilyenek a kommunista pártállam megzavarodott irányítói voltak a rendszerváltást közvetlenül megelőző években.
Ugyanakkor a mai pártállam még nem olyan zsarnoki, mint amilyen az 50-es évek, vagy akár a 60-as évek elnyomó rendszere volt.
Ma még demokrácia van, ha szűkülnek is a jogaink.
Most még meg tudjuk állítani ezt a folyamatot.
Ma még forradalom nélkül is vissza tudjuk szerezni a szabadságot.
Egyedül arra van szükség, hogy éljünk a lehetőséggel, és parlamenti választáson mondjunk nemet a kiépülő zsarnokságra, a moszkvai érdekek kiszolgálására, a hazug kormányzati propagandára.
Közösen kell cselekednünk, liberálisoknak, konzervatívoknak és baloldaliaknak, mint az ’56-os forradalmároknak egykor.
Közösen kell cselekednünk, mert a különböző politikai nézeteink ellenére abban mindannyian egyet értünk, hogy az illiberális állam helyett szabad, és demokratikus Magyarországot akarunk!
Semmivel sem tudunk méltóbb módon emlékezni az ’56 hősökre minthogy élünk azokkal a demokratikus jogokkal, amikért ők egykor az életüket adták.
