Mi, magyar liberálisok 25 éve egy olyan országot képzeltünk el, amely a mindenre kiterjedő állami kontroll helyett az egyéni és közösségi szabadságára épül. Ma is inkább hiszünk az emberi szabadságban, mint az állami gyámkodásban. Hiszünk emberi jogainkban, és abban, hogy azokat nem az állam adja, hanem eleve adottak. Elutasítjuk, hogy az állam beleszóljon az egyének és családok magánéletébe, és hogy a mindenkori kormány kiterjessze épp aktuális értékrendjét az ország egészére. Meggyőződésünk, hogy az állam nem tehet különbséget egyének között aszerint, hogy házasságban élnek-e, milyen a nemi orientációjuk, vagy vállalnak-e gyermeket vagy sem.

A sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága a demokrácia-felfogásunk két központi eleme. Ezt a két alapjogot csorbítja a Fidesz-KDNP által az országra oktrojált alkotmány, és az az alapján működő médiatörvény. A kormány propagandaeszközökké silányította a közmédiumokat, a megmaradt független vagy ellenzéki médiumokat pedig folyamatosan sakkban tartja. Történelmi hiba lenne, ha a kormányváltás után csak a média kulcsembereit cserélnénk le, miközben a sajtószabadságot korlátozó struktúra megmaradna. Ezért a Médiatanács és a Médiahatóság mellett a ma közmédiának nevezett állami média felszámolását tekintjük célunknak. Az állam feladata csak a szabályozás, a tisztességes verseny felügyelete lehet. Meg kell szüntetni a politika helyi médiába való beavatkozási lehetőségeit is, úgy, hogy az önkormányzati fenntartású médiumok főszerkesztői csak súlyos törvénysértés esetén legyenek felmenthetőek az állásukból.

Valljuk, hogy csak a polgárok állam által garantált teljes szabadsága jelenthet biztos alapot egy egészséges gazdaság felépítéséhez. A fenntartható és biztos gyarapodást garantáló gazdaság megteremtéséhez több liberalizmusra van szükség. Nem tekintjük egymást kizáró fogalomnak az egyensúlyteremtést és a növekedést, és nem kívánunk köztük rangsort felállítani. Célunk a gazdasági teljesítőképességgel összhangban lévő egyensúlyi növekedés, amely egyszerre képes biztosítani a fiskális stabilitást és a gazdaság bővülését. A harci hangulat helyett vissza kell állítani a bizalmat a gazdaságban, meg kell teremteni a gazdasági szereplők szövetségét, tiszteletben kell tartani a magántulajdont és a polgári szerződéseket, véget kell vetni az államosításoknak, ösztönözni kell a beruházásokat.

Ellenezzük a modern rabszolgaság közmunkaprogramokban újjáéledő intézményét, mert a közfoglalkoztatás nem vezeti vissza a leszakadó rétegeket a munka világába, csak kiszolgáltatottá teszi őket. Csak a kiszámítható, befektetés-ösztönző gazdaságpolitika teremthet munkahelyeket. A leszakadó térségekben befektető vagy tartósan rászorulókat foglalkoztató magáncégeket az állam az adórendszeren keresztül ösztönözheti, de csak világos és átlátható szabályok mentén.

Az állami túlterjeszkedés következtében Magyarország ma Európa egyik leginkább túladóztatott országa. Hiszünk abban, hogy a pénz mindig jobb helyen van az embereknél, mint a kormánynál. Nem az állami célok teljesítéséhez kell rendelni az adóbevételeket, hanem előbb meg kell állapítani az adószint mértékét, és a befolyt bevételekhez kell rendelni a kiadásokat. Igazságosnak és az állami működése szempontjából is átláthatónak tekintjük az egykulcsos adót, amely Magyarországon a Fidesz-kormány állításaival szemben nem valósult meg, hanem torz formájában ártalmas eszköze lett a gazdaságpolitikának.

Fontosnak tartjuk az állampolgári öngondoskodást, mert csak tudatos, a közügyek iránt érdeklődő, jövőképpel és felelősségtudattal rendelkező polgárok képesek sikeres társadalmat építeni. De nem feledkezünk meg a leszakadó rétegekről sem. A piacpártiság és a szociális érzékenység nem egymást kizáró, hanem kiegészítő fogalmak, hiszen nem építhetünk sikeres és versenyképes gazdaságot a leszakadó és elszegényedő rétegek felzárkóztatása nélkül. Az állam egyik legfontosabb feladata ezért az esélyegyenlőség megteremtése, amelynek fő eszköze az oktatási és a szociális rendszer. Csak rászorultsági alapú szociálpolitikát tartunk elfogadhatónak, mert minden alanyi jogú juttatás a valóban rászorulóktól von el pénzt.

Ahhoz, hogy gyermekeink büszke, okos magyarként legyenek sikeresek itthon vagy máshol, radikális változásra van szükség az iskolarendszerben. Nem egyszerűen el kell törölni az Orbán-kormány által bevezetett bornírt szabályokat, hanem egyszer és mindenkorra le kell szögezni: az iskola az iskolapolgároké. Szülő, gyermek és tanár szerves közösségének kell kialakítania a sikeres működési modellt. Az állam nem tehet különbséget iskolák között azon az alapon, hogy kormányszerv, civil szervezet vagy egyház a fenntartójuk. Súlyos hibának tartjuk a közoktatás centralizációját, a szakképzési rendszer lezüllesztését és a felsőoktatás kivéreztetését. Sehol a világon nem működik önfenntartó felsőoktatás, de minden oktatásra fordított adóforint többszörösen megtérül. A válságból kivezető egyetlen út a humántőke fejlesztése.

Radikálisan meg kell változtatnunk a hozzáállást az egészségügy egy eddig elhanyagolt kérdéséhez, az egészségmegőrzéshez és megelőzéshez. Ezt az egész oktatási rendszeren végighúzódó, minden korosztályra kiterjedő egészség centrikus nevelés kell, hogy megalapozza. Ennek érdekében javítani kell a gyermekétkeztetés minőségét, és meg kell teremteni a mindennapos testnevelés infrastrukturális feltételeit, valamint támogatni kell a civil szervezésű sportegyesületeket. Az Orbán-kormány rombolása után meg kell állítanunk az egészségügy további “kivéreztetését”, és vissza kell fordítanunk az államosítási folyamatokat. Elsődleges prioritásként kezeljük az egészségügyi dolgozók bérrendezését. Az orvosok és szakdolgozók elvándorlása ma már a rendszer fenntarthatóságát fenyegeti. Tudatában hazánk szűk fiskális mozgásterének, a presztízsberuházásokra elkülönített összegek átcsoportosításával kívánjuk biztosítani az egészségügyi dolgozók béremelését.