L. Simon László Tusványoson azt mondta: „ha nem akarjuk, hogy totálisan konzumidióta legyen a magyar társadalom, be kell avatkoznia az államnak.” A Liberálisok szerint azonban az állam akkor működne jól, ha kisebb lenne, és nem avatkozna bele az emberek magánéleti döntéseibe, viszont hatékony működéssel képes lenne a versenyt és a bemeneti esélyegyenlőséget biztosítani minden társadalmi csoport tagjai számára. Az állam fenntartásában működő intézményeknek akkor is függetlennek kell maradniuk, ha a kultúra támogatása kerül a középpontba. A függetlenség lényege éppen abból fakad, hogy politikai hovatartozástól függetlenül minden magyar adófizető állampolgár kiveszi a részét minden ilyen intézmény fenntartásából, nem csupán a Fidesz szavazói.
Felháborító és elfogadhatatlan, ha a kormány álláspontja megegyezik L. Simon László kijelentéseivel, miszerint az állami intézmények nem lehetnek semlegesek és nem lehet autonómiájuk.
Ha az állami intézmények el tudnák látni eredendő feladatukat, akkor Varga Mihály tusványosi véleménye is távol állna a valóságtól. Ha az állam tudna gondoskodni a versenyképesség növeléséről a tiszta piaci verseny védelmén keresztül, és nem a saját oligarcháinak kedvező módon szabályozna minden lehetséges piaci területet, akkor a magyar dolgozó kisember is sokkal több értéket tudna előállítani, és akkor a világ talán megismerhetne néhány magyar márkát. Mert a tiszta piaci versenynek pontosan az a lényege, hogy számít a teljesítmény, hogy számít a befektetett munka. Hogy innováció nélkül bárki lemaradhat a versenytársai mögött. Hogy nem az a kérdés, ki kinek a rokona, barátja, vagy hogy ki hova szavaz. Ha lenne valódi verseny Magyarországon, akkor a legsikeresebb vállalkozó gázszerelő is kénytelen lenne elmélyedni a 21. század technológiai alapjaiban. Ehhez viszont verseny kellene.