Pedagógusnap – A központosítás butít és nyomorba dönt

Évek óta csak azt tudjuk ünnepelni pedagógusnapon, hogy a civil szervezetek még mindig nem adták fel a reményt: lesz egyszer újra szabad oktatás Magyarországon. Az ő küzdelmük és a pedagógusok hősies helytállása az, amit kötelesek vagyunk ünnepelni a mai napon.

A koncepció, hogy a financiálisan kivéreztetett települések tehermentesítésére kötelezi magát az állam, rendben volna. Azonban az orbáni oktatáspolitika ezzel párhuzamosan olyan világot épít ki, amelyben valamennyi iskolapolgárt megaláz a rendszer, aki átlépi az iskola kapuját: diákot, pedagógust, szülőt, intézményvezetőt. A központosítás elvette az intézményi autonómiát, a tanároktól elvitatja, hogy értelmiségi foglalkozásukat önállóan gyakorolják. Az órarendek a minden értelemben vett bezártságot tükrözik, a silány minőségű tankönyvek pedig hazánk jövőbeni biztos leszakadását vetítik előre. Az oktatásirányítás nem érti a szakmát, amely évek óta hiába tesz konstruktív javaslatokat a változtatásra.

A minap az egyik tankerület egy húszdekás Coop vajas keksszel „lepett meg” tanárokat. 2016 karácsonya előtt ugyanez történt, csak szaloncukorral. Az a vezetés, amelyik nem fogja fel e lépések megalázó mivoltát, az előző évszázad diktatúráinak a világában él, ahol szegényes, alig felszerelt iskolákba jártak a jogfosztott szereplők, és feltétel nélküli tisztelet uralkodott.

Talán a pedagógusok legjobb köszöntése, ha a fentiek miatt most mi kérünk elnézést. Ha ezek miatt egyáltalán még lehet.