Nincs ünnepelni valónk a Magyar Közoktatás Napján

A Magyar Közoktatás Napját 1991 óta tartják Magyarországon, jelenleg azonban nincs mit ünnepelnünk. 2010 óta módszeresen centralizált, kézi vezérlésű oktatási rendszer működik az országban, melynek keretében az iskolapolgárok nem élhetnek szabadságukkal. Az iskolákat elszakították a helyi közösségektől, a tantestületek, a pedagógusok és az intézmények autonómiját pedig felszámolták.

Ilyen intézményrendszer keretében képtelenség minőségi oktatást biztosítani a diákoknak.

Minőségi oktatásról csak akkor beszélhetünk, ha az iskola megfelelő válaszokat talál a helyi kihívásokra.  Elengedhetetlennek tartjuk, hogy olyan nemzeti alaptanterv készüljön, amely mozgásteret és szabadságot nyújt a tanároknak a pedagógiai program kialakításában. A világ értelmezését és felfedezését segítő oktatói szemléletre lenne végre szükség. A tudásalapú társadalom alapfeltétele, hogy a magyar iskolarendszert ezen alapelvek mentén alakítsuk át. Ez szolgálná az ország érdekeit a 21. században.

A Fidesz oktatáspolitikája, ezzel szöges ellentétben, újrateremtette a poroszos iskolarendszert. Tantervében kizárólag a lexikális tudásra alapoz, és elvitatja a kreativitás, valamint a megszerzett tudásanyag értelmezésének fontosságát.

A Magyar Közoktatás Napját akkor tudnánk igazán ünnepelni, ha az iskolapolgárok valóban állampolgárnak érezhetnék magukat, akik konkrét, saját megoldásokat találhatnak a helyi kihívásokra.  Ehhez azonban decentralizációra, az egyéni és kollektív szabadságjogokat tiszteletben tartó, felelős kormányzatra, valamint a digitális forradalmat értő vezetésre lenne szükség. Sajnos azonban egyelőre mindezek hiányoznak, így a közoktatás napját sem tudjuk őszintén ünnepelni.