Nem engedtek ‘48-ból, nem engedtek ‘56-ból, ne engedjünk ‘89-ből!

171 éve végezték ki a 13 aradi vértanút és Batthyány Lajost, a szabadelvűekből és fontolva haladókból álló első felelős kormány miniszterelnökét, valamint a forradalom hőseit, akik számos nemzetiség tagjaiként voltak igaz magyar hazafiak.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezünk a mai napon, de emlékeznünk kell arra is, hogy a hazánk felemelkedéséhez olyan államférfiakra van szükség, akik számára az ország ügye elsődleges, csak ezután következik a saját politikai közösségük, s végül a maguk érdeke – ha egyáltalán következik. A reformkor Magyarországa felelős nemességet és bátor szabadságharcosokat mutatott be a társadalomnak. A forradalmat csak idegen hatalom segítségével tudta leverni az osztrák császár, és a szabadságharc céljai nem vesztek el, csak később valósultak meg.

Szomorú, hogy 2020-ra eljutottunk odáig, hogy ma a tizenkét pont – melyekért példaképeink szabadon harcoltak és haltak meg – néhány eleme újfent a demokrata ellenzék követelései közt kell szerepeljen. A XIX. század második felében is voltak, akik nem engedtek a ’48-ból, később lettek, akik nem engedtek ’56-ból, minket arra kötelez a politikai közösségünk és a történelmi hőseink emléke, hogy ne engedjünk ’89-ből.

Tisztelettel emlékezünk azokra, akik meghaltak egy szabadabb, demokratikusabb, igazságosabb Magyarországért.