A római csúcs résztvevői nem oszlatták el az Európai Unió jövőjét borító ködöt, csak rózsaszínű árnyalattal vonták be. Az előzmények ismeretében már az is eredménynek számít, hogy végül a lengyel és görög miniszterelnök is beadta derekát és közös nyilatkozatot adhattak ki az európai vezetők. A találkozó legnagyobb pozitívuma, hogy minden vezető elkötelezte magát a közös jövő és Európa egysége mellett. Sajnos azt nem tisztázták, hogy ez pontosan mit jelent. A Nyilatkozat elfogadott változata már nem nevesíti a többsebességes Európa opcióját, de nem is zárja ki, tehát aki akarja, az ezt is beleértheti.
Ez a csúcs is azt bizonyítja, hogy az Európai Unió a francia és a német választásokig “béna kacsa”, nagy döntések az év végéig nem várhatók. Az EU jelenlegi nehéz helyzetében ez megengedhetetlen fényűzésnek tűnik, ugyanis a döntések elodázása a problémák elmélyülését és súlyosbodását idézheti elő. Magyarországnak ezen a csúcson epizódszerep sem jutott, a “fekete bárány” visszatért a nyájhoz, de ez üdvözlendő, mert az eddig játszott állandó kerékkötő és okvetetlenkedő szerep már sok kárt okozott hazánknak.
