Chladek Tibor március 15-i beszéde

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Liberális Barátaim!

Először is köszönöm Dudás Milán barátomnak, a Magyar Liberális Párt tápiósági csoportelnökének a meghívást, köszönöm, hogy ma itt lehetek veletek Tápióbicskén. Pártunk Pest Megyei Választmányi elnökeként végtelenül büszke vagyok arra, hogy a Tápióságtól Hernádig, Veresegyházától Halásztelekig, Nagykőröstől Pusztavacsig számos településen értékes személyekből álló aktív helyi csoportok képviselik a liberális eszméket és dolgoznak fáradhatatlanul a Liberálisok értékeiért és céljaiért.

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Liberális Barátaim!

A mai nap még nem a munkáról, hanem a megemlékezésről szól. Megtiszteltetés számomra, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb csatájának, a tápióbicskei ütközet emlékére állított szobor talpazatánál oszthatom meg Veletek gondolataimat a holnapi nemzeti ünnepről.

1848. március idusának forradalma és az annak vívmányait megvédeni törekvő szabadságharc céljai számomra a polgári Magyarország értékeinek előképét jelentik. Hiszen mit akartak a márciusi ifjak, miről szólt először a 12 pont és minek szellemében íródtak később a Batthyány-kormány áprilisi törvényei? Az állampolgári egyenlőségről, a sajtószabadságról, a feudális viszonyok eltörléséről, a közteherviselésről és a méltányos adópolitikáról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, az alkotmányosságról, az állam és az egyház szétválasztásáról. Ezek a politikai célok valójában a polgári és demokratikus Magyarország álmának előfutárai voltak.

Számomra 1848. március 15. a modern értelemben vett magyar nemzetnek a születésnapja is. Hiszen a nemzetet mint közösséget nem a származás köt össze – pontosan tudhatjuk, mennyi különböző nemzetiségű, anyanyelvű, vallású honfitársunk állt ki 1848 céljai mellett. Hitem szerint a nemzet attól válik élő politikai közösséggé, ha közös politikai célokat tud megfogalmazni a maga számára és együttes erővel tenni is képes azok megvalósulásáért. Épp úgy, ahogy a magyar nemzet egyként cselekedett a ’48-as polgári forradalom eszményeinek és céljainak létrejöttéért.

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Liberális Barátaim!

Egy születésnap minden ember életében a számvetés ideje is. Ilyenkor szokás hátratekinteni, hogy telt az előző év, milyen múlttal a hátunk mögött érkeztünk meg az ünnepre? Nincs ez másképp egy nemzet születésnapja esetében sem. Ha megvizsgáljuk, hogy ma, napjainkban mi valósult meg 1848 legfőbb törekvéseiből, akkor joggal szomorodik el a szívünk. Nagyon messze vagyunk a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának értékeitől, távol állunk 1848 céljainak maradéktalan megvalósulásától. A mai politikai és társadalmi rendszer, amelyben élünk, bár nevében viseli a “nemzeti” szót, mégis fájdalmasan messzire került a polgári Magyarország eszményeitől.

Szomorú belegondolnunk abba, hogy a százhetven évvel ezelőtti fennkölt, nemes és a haladás célját szolgáló eszmékhez mérten Magyarország mai vezetői milyen értékeket tartanak kívánatosnak a nemzet szempontjából.

Elkeserítő, hogy a bevándorlás hamis démonától rettegve a más kultúrájú és vallású emberekkel szembeni uszítás és gyűlöletkeltés vált a közbeszéd tematizálásának legfőbb eszközévé.

Elkeserítő az is, hogy az országon belüli társadalmi viszonyok jobbá és igazságosabbá tétele helyett ma olyan politikai szemlélet uralkodik hazánkban, amely szociálpolitikája révén jutalmazza az eleve gazdagokat és bünteti a szegényeket, növelve ezzel a társadalmi feszültségeket és elzárja a felemelkedés, a polgárosodás lehetőségét a perifériákon élő millióktól. Bátran kijelenthetjük, hogy a forradalom és szabadságharc hősei nem ilyen Magyarországról álmodtak.

Nem lehet sajtószabadságról beszélni ott, ahol az állami kézben lévő propagandagépezet lehengerlő anyagi fölénnyel monopolhelyzetet élvez a független médiával szemben.

Nem lehet a feudális viszonyok megszüntetéséről beszélni ott, ahol az állami földek privatizációja következtében kormánypárti oligarchák kezében több száz és ezer hektáros óriásbirtokok csoportosulnak, miközben az egyre szegényebb vidéki népesség csak éhbérért tud ezeken a földeken dolgozni – már mint ott, ahol a gépesített nagygazdaság egyáltalán igényel munkaerőt.

Nem lehet közteherviselésről beszélni ott, ahol a társadalom egyre jobban ketté szakad: kiváltságos gazdag kevesekre és mindennapos anyagi gondokkal küszködő sokakra.

Nem lehet az igazságszolgáltatás függetlenségéről beszélni ott, ahol a bírói testületet és a legfőbb ügyészséget egyaránt kormánybarát pártkatonák vezetik.

Nem lehet alkotmányosságról beszélni ott, ahol a kétharmados kormánypárti többség bármikor kénye-kedve, napi politikai érdekei szerint módosítja, toldozza-foldozza azt az ezer sebből vérző Alaptörvényt, amelynek tartalmát illetően sosem valósult meg valódi nemzeti konszenzus.

Nem lehet az állam és az egyház szétválasztásáról beszélni ott, ahol a rendszer által támogatott, történelminek nevezett egyházak dúskálnak az állami adóforintokban, kötelező hitoktatással és egyre bővülő intézményrendszerrel törekedve arra hogy a polgári eszmék helyett a maguk hitelvei szerint formálják önön képükre a társadalmat.

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Liberális Barátaim!

A liberális demokrácia híveinek, a polgári Magyarország álmát szívükben őrzőknek tehát bőven van tennivalója. Nekünk, liberálisoknak is a cselekvés mezejére kell lépnünk, fáradhatatlanul kell dolgoznunk azért itt a Tápió-mentén, egész Pest megyében és persze az egész országban is, annak érdekében, hogy 1848 eszményeihez és hőseihez méltók lehessünk és valóra tudjuk váltani március idusának polgári forradalmának nemes és igaz céljait.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.