A sok évtizedes vicc szerint Brezsnyev és Kádár medvevadászatra mennek. Rá is találnak egy jól megtermett példányra, azonban a puskájuk csütörtököt mond és így futásnak erednek az őket üldözőbe vevő medve elől. Egyszer csak futás közben Kádár megáll, leveszi hátizsákját, amelyből elővesz egy futócipőt. Brezsnyev elképedve kérdezi: „Miből gondolod Kádár elvtárs, hogy futócipőben le tudod hagyni a medvét?” Mire Kádár így válaszol: „Tudom Brezsnyev elvtárs, hogy a medve nagyobb és gyorsabb nálunk, de én nem is a medvét akarom lehagyni, hanem téged!”
Ez a réges-régi vicc annak kapcsán juthat eszünkbe, hogy az ellenzéki média, különösen is annak MSZP-közeli része milyen irtózatos gyűlölethadjáratba kezdett a Magyar Liberális Párttal és annak listáról parlamenti mandátumot nyerő országgyűlési képviselőjével, Bősz Anettel szemben.
Mint ismeretes, még az országgyűlési választások előtt született írásbeli megállapodás Molnár Gyula, az MSZP (akkori) elnöke, Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke és Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke között. Ezen megállapodás részleteit – tekintettel arra, hogy ez már a sajtónyilvánosságban
megjelent – bárki megismerheti.
Az országgyűlési választások után ezt a megállapodást az MSZP és a Párbeszéd nemes egyszerűséggel felrúgta; a szocialisták inkább saját pártjuk
fegyelmi testületei elé citálják volt elnöküket, mint hogy írásba is adott szavukat megtartsák. Nem meglepő fordulat tehát, hogy Bősz Anett kilépett a Párbeszéd parlamenti frakciójából, a Magyar Liberális Párt pedig visszafogott udvariassággal bár, de
hátat fordított a pártot eláruló volt szövetségeseinek.
A tények ismeretében joggal merülhet fel a kérdés: a baloldali média gyűlölet-cunamija miért nem az ígéretét megszegő, saját volt szövetségesét politikai és anyagi értelemben egyaránt ellehetetleníteni törekvő, az elmúlt napokban
hazugságon kapott szocialista és párbeszédes politikusokat célozza? Miért az áldozat, az erősebb volt szövetséges által már a választási kampány során is többször megalázó helyzetbe hozott Liberálisok politikusai váltak céltáblává?
Bizony azok az események hatására, amelyek végül Bősz Anett kilépéséhez vezettek, és az azt követő médiahadjáratnak eredményeképpen az emberben joggal alakul ki az a kép, hogy a viccbéli Kádár elvtárs analógiájára az MSZP sem a medve képében megjelenő NER-nek, hanem a többi demokratikus ellenzéki pártnak kíván fölébe kerekedni.
A reakciók alapján „összefogás” mítosza végleg megdőlni látszik, és ami a felszín alatt meghúzódik, az nem más, mint az MSZP nyers hatalmi érdeke. A szocialistákat és csatolt részeit semmi más nem motiválja, mint a NER által biztosított (egyébként egyre szűkölő) anyagi lehetőségek maximalizálása a NER megdöntése helyett – és ennek a szándéknak az elérésben minden demokratikus ellenzéki párt, amely nem hajlandó feltétel nélkül beállni mögéjük a sorba, potenciális veszélyforrás.
S amennyiben ez így van – a tények alapján pedig igencsak így látszódik – akkor a Magyar Liberális Párt részéről valóban nem volt más lehetőség, mint az új utak keresése.
Új utakra márpedig szükség van. Mert a Fidesz zsinórban harmadik kétharmada nem csak Orbán Viktor győzelme – de legyünk őszinték: egyúttal választói ítélet is az összefogásról mantrázó demokratikus ellenzék, s legfőképpen annak legnagyobb pártja, a belső harcai okán tavaly még a saját miniszterelnök-jelöltjét is
megpuccsoló MSZP ellenzéki politikai teljesítménye felett.
Chladek Tibor, a Liberálisok agrárszakértője, hernádi csoportelnöke
