Bősz Anett: Nem várhatunk Európára. Európa mi vagyunk!

Mondhatnánk, hogy minden forradalomban a fiatalok állnak az első sorban, de itt, a mártír miniszterelnök és társai sírjánál el kell mondanunk, hogy életkortól függetlenül, a bátrak állnak az első sorban. Azok, akik tudják, milyen nagy dolog a szabadság. Tudják, hogy a szabadságot felelősségvállalás árán vásárolhatjuk meg.

Azok, akikre most emlékezünk, tudták, hogy bizonyos történelmi pillanatokban, a legbátrabbak az életükkel fizetnek a szabadságért.

Gondolhatnánk, hogy ma messze vagyunk attól a helyzettől, hogy az életünkkel kelljen fizetnünk a szabadságért. Én azt mondom, hogy egy szabadság nélkül eltöltött élet eltékozolt. Téved, aki azt hiszi, hogy a jelen helyzet megúszható anélkül, hogy felelősséget vállalnánk a hazánkért. Nekünk, szabadságszerető polgároknak kötelességünk felrázni a magyar társadalmat jelenlegi fásultságából, mert senki sem fogja megtenni helyettünk.

Nem várhatunk másokra. Nem várhatunk Európára. Európa mi vagyunk, és nekünk kell megtenni az első lépéseket annak érdekében, hogy Magyarország végre visszatérjen arra az útra, amit 1848 és 1956 hősei, és a ’89-es rendszerváltók kitapostak nekünk. Nagy a felelősségünk, és ha nem vállaljuk, az ország újra magára marad. Kiszolgáltatottá válik egy olyan hatalomnak, amely nem a magyar polgárokat, hanem csak saját magát és a neki tetszőket szolgálja.

1848-ban, a március ifjaknak 12 pontja, 1956. október 23-án, a diákoknak 16 pontos követelése volt. Az alapja mindegyiknek ugyanaz volt.

Egy tisztességes, szabad, demokratikus, európai Magyarországot akartak megteremteni.

Egy olyan országot, ahol minden ember szavazata ugyanannyit ér. Olyan országot, ahol szabadon lehet tájékozódni és tájékoztatni. Olyan országot, ahol a törvény mindenkire egyaránt vonatkozik, ahol a hatalom nem telepszik rá a gazdaságra, ahol nem hazudják el a történelmünket, és ahol nem kérdés, hogy mindnyájunkat azonos jogok és egyenlő méltóság illet meg.

Mi történik ma, 2018-ban a sajtószabadsággal? Hányadán állunk a törvény előtti egyenlőséggel? Van-e ebben az országban erős, valódi piacgazdaság? Gondoltuk volna akár 10 évvel ezelőtt, hogy itthon lesz még egy kormány, amely meghamisítja a történelmet? Gondoltuk volna, hogy 2010 után, a jövő generációit szisztematikusan nevelik majd le a gondolkodásról és a szabadság iránti vágyról? Arról, hogy tisztába kerüljenek azzal, hogy egy polgár önmagáért és a közösségéért is felelős. Hogy egy európai polgár tud szólni, ha valami nem tetszik neki, tud kérdezni, ha valamit nem ért, és oda tud lépni az elesett honfitársaihoz a kérdéssel, hogy miben segíthet.

1848 óta 170 év telt el, 1956 óta 62, 1989 óta pedig lassan már harminc, de a követelések ugyanazok maradtak. A szabad, demokratikus, európai Magyarországot a rendszerváltás óta nem tapasztalt veszély fenyegeti. Ha a forradalmak hőseinek emlékéhez hűek kívánunk maradni, nem tehetünk mást, mint küzdünk tovább a IV. Magyar Köztársaságért, amely végre olyan ország lesz, ahol mindannyian kihúzhatjuk magunkat.