Bősz Anett: Beszélnünk kell a nők helyzetéről és a nők elleni erőszak visszaszorításáról!

A Liberálisok évek óta küzdenek a nők és gyermekek elleni erőszak visszaszorításáért, valamint azért, hogy e bűncselekmények esetében a prevenció domináljon a jogszabályok kialakításában, valamint az erőszakszervezetek munkájának szervezésében. Magyarországon minden tizedik nő él vagy élt olyan párkapcsolatban, amelyben bántalmazták vagy jelenleg bántalmazzák. Ez tarthatatlan. A kormány változatlanul képtelen a nők elleni erőszak visszaszorításáért küzdő civilek meghallgatására és az Isztambuli Egyezmény ratifikációjára. A Lanzarote-i Egyezmény, mely a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen kötött nemzetközi szerződés, szintúgy ratifikációra vár hazánkban. A Liberálisokkal ennek életbeléptetését is követeltük már – eleddig hiába.

A Fidesz újfent tanúbizonyságot tett Brüsszelben arról, hogy politikájának hangsúlyos részét képezi a nők hátrányos megkülönböztetésének fenntartása – ennek legszélsőségesebb formája a nők elleni erőszak. Számos alkalommal voltunk szemtanúi annak, hogy még a parlamenti patkóban is szóbeli erőszakot követtek el kormánypárti képviselők, ellenzéki képviselőnőkkel szemben. Hogyan tudnánk megértetni egy olyan politikai közösséggel, amely a vak komondoros képviselőt megtartották soraik közt a Parlamentben, mi is volna a teendő a nők elleni erőszak visszaszorításának ügyében, vagy melyek a teljes jogegyenlőségért folytatott küzdelem első lépései?

A kép forrása: MTI/Beliczay László

Olyan politikával nem lehet előre lépni, amely alapvetően érdekelt a nők és férfiak közti (jog)egyenlőtlenségek fenntartásában

A héten tárgyalta az Európai Parlament a McAvan–Šuica-jelentést, amely többek között a lányok és nők testi, illetve lelki épségének biztosítása, a gazdasági és szociális jogok, valamint a lányok és nők szerepvállalásának előmozdítása, hangjuk és részvételük erősítése mellett foglalt állást. A kormánypárt EP-képviselői távolmaradtak a szavazástól. Mondhatnánk, hogy kinyilvánították: számukra ez a küzdelem nem fontos. Ennél azonban én tovább mennék.

Korábban a nők elleni erőszak visszaszorításáért folytatott küzdelemben maradtak passzívak a brüsszeli fideszesek. A mostani szavazástól való tartózkodás szerintem nem csak annak szól, hogy a most napirenden levő állásfoglalás felszólította a magyar kormányt az Isztambuli Egyezmény ratifikációjára, melyet nyilvánvalóan nem akar megtenni. A Fidesz politikájában tudatos a nők elnyomása. Az ellenkezője automatikusan kezd el jobban működtetni egy társadalmat, de a Fidesznek érdeke, hogy fennmaradjon a minden területen tapasztalt aszimmetria, csakúgy, mint orvos és ápoló, tűzoltó és rendőr, egészségügyi dolgozó és beteg, tanár és szülő vagy tankerület és iskola között. Ez a Fidesz rendszerének egyik alapja: egymással szembenálló feleket teremteni, hierarchikus viszonyok bebetonozott rendszerét fenntartani. Így lehet autoriter hatalmat igazán eredményesen építeni. A legrombolóbb játszmák egyike, hogy férfiak és nők között is így tesz a kormány.

A kormánypártok, saját céljaik érdekében pedig azt is képesek tétlenül nézni, hogy ma, Magyarországon a szexuális bűncselekmények elsődleges helyszíne a család.

A családon belüli erőszak létét szóhasználatában is elvető Orbán-kormány tevékenyen részt vesz több millió honfitársunk folyamatos szenvedéséhez, és ahhoz, hogy a társadalom egy olyan fejlődési lépcsőfokon rekedjen, ami nélkül nincs felzárkózás a szabad világ boldogabb társadalmaihoz.

A Jobbik kémiai kasztrációra tett javaslata középkori szemléletet hozna vissza

A Jobbik szexuális bűncselekmények visszaszorítására tett szélsőséges javaslatait a leghatározottabban el kell utasítanunk. A kémiai kasztráció módszere a szemet szemért elvet követi, ami középkori társadalmak szintjére vetné vissza a magyart. Nem pusztán társadalomfejlődési lépcsőfokot, de szakmai síkot tekintve is hibás a szélsőjobboldali párt javaslata. Csak azokban az esetekben mutattak ki kevesebb visszaesőt, amikor a bűnöző maga vállalta a gyógyszeres kezelést. Számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a büntetési tételek súlyosbításának nincs a társadalom többi tagjára nézve visszatartó ereje.

A Sólyon történt gyerekgyilkosság érthető módon keltett közfelháborodást, azonban politikai hasznot húzni az emberek haragjából és elkeseredéséből, különösen ilyen ügyben, rendkívül káros. A nők és gyermekek sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak, és az erőszak további formái – akár szóbeli is – kizárólag prevencióval, átfogó programokkal és a nemzetközi közeg által létrehozott, működőképesebb modellek importjával visszaszorítható. A társadalomban való gyűlöletkeltéssel nem.

A szabad világban működő megoldás puszta importja is jobb volna a jelenlegi helyzetnél

Nincs és nem is lehet elégedett társadalom az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvei nélkül. Ebben nem visz előre az Egyenlő Bánásmód hatóság, kizárólag a jogállami normák és a szabad világ nemzetközi szerződéseinek tényleges betartása lehet irányadó. A joguralomból és a szándékból, hogy jogainkban és méltóságunkban mind egyenlők lehessünk, egyenesen levezethető intézményi keretrendszerek kialakítására kötelezi magát egy modern állam.

Az nem jogegyenlőség, hogy egy nő státusza megszűnik munkahelyén a GYED ideje alatt. Az nem jogegyenlőség, hogy egy fiatal nő munkakeresését akadályozza a várható gyermekvállalása. Az nem jogegyenlőség, hogy felsővezetői szinten alig találunk nőket a cégek hierarchiájában, az pedig már a világ keleti fele előtt is kínos, hogy a magyar parlament mindössze 10 százaléka nő.

Az sem jogegyenlőség, hogy a kormány folyamatosan közvetíti saját családmodelljét a társadalom felé, miszerint egy nő helye a fakanál és a bölcső mellett van. Ennek egyenes következménye, hogy a nőnek otthon nincs szava. Akinek nincs szava, azt miért hallgatnák meg arról, hogy “felette álló férfi” bántalmazza? Először szóban, majd gazdasági értelemben, később jön a barátoktól és környezettől való elszigeteltség, majd a fizikai bántalmazás, amely gyakorta szexuális erőszak, és azt is statisztikák bizonyítják, hogy ezt a sort számos esetben követi gyilkosság: minden hétre jut egy nő, akit saját partnere öl meg.

Amely ország a fentiekkel érdemben nem foglalkozik, sosem teremt valódi jog- és esélyegyenlőséget. Anélkül pedig nincs felemelkedés, nincs progresszió. Ez nem női ügy, ez össztársadalmi érdek.

Bősz Anett, a Liberálisok országgyűlési képviselője