A Liberálisok javaslata az előválasztásra

Mi, Liberálisok támogatjuk az ellenzéki előválasztást, mert tudjuk, hogy csak akkor lesz jövőre kormányváltás, ha a változást akaró demokratikus szervezetek egymással együttműködve indulnak a választáson, és végül mind a 106 egyéni választókörzetben egyetlen közös jelölt indul. Az ellenzéki együttműködés felgyorsítása érdekében egy működőképes, hatékony forgatókönyvet kínálunk az eredményes előválasztáshoz.

Ezek miatt megalkottunk egy új koncepciót, amelynek fő különbsége az eddigiekhez képest, hogy a zárt ajtók mögötti, sokszor csak a pozíciók elosztásáról szóló megállapodások helyett, a jelöltállítási és a programalkotási folyamatba is bevonjuk a választókat. A mai napon levéllel fordulunk a demokratikus parlamenti pártok elnökeihez, amelyben megküldjük számukra előválasztási koncepciónkat, és felkérjük őket, hogy véleményezzék azt 2017. január 26-ig.

Bevezető

A korábban többször, többek által felvetett ellenzéki előválasztás valóban lehetőséget adna arra, hogy a választók minél nagyobb arányú részvételével válasszuk ki az országgyűlési választás jelöltjeit, sőt miniszterelnök-jelöltjét. Teljesen egyértelmű, hogy nagy előny, ha egy jelölt már előzetesen is ismert és népszerű. Ugyanakkor az eddig felmerült előválasztási modellek hordoznak igen komoly kockázatokat. Ezen kockázatok közül hármat érdemes kiemelni.

• Az első az ellenőrizhetőség, azaz a félelem a választás „meghekkelésétől”. Nem tűnnek légből kapottnak azok az aggodalmak, amelyek szerint a kormánypárt aktivistái pár kritikus helyen beavatkozhatnának az előválasztásba, melynek eredményeképpen nem valós eredmény születne, illetve óriási politikai tragédia lenne, ha az előválasztás eredményét egy gyanús eset miatt valamelyik részt vevő szervezet nem fogadná el.
• A második a belső feszültségek erősödése. Egy 106 körzetben zajló párhuzamos előválasztás során az indulók egymás ellen kampányolva számos olyan kampányelemet elsüthetnek, amiből adódóan még a végső győztes személye is erodálódik, nem beszélve az esetlegesen elmérgesedő viszonyokról, amelyek aláássák a későbbi együttműködést. Helyi szinten nem tehetjük ki annak a potenciális jelöltjeinket, aktivistáinkat, hogy hét hónap egymás elleni kampányolás után a győztesként kikerülő jelöltet együttesen kelljen támogatniuk. Naivitás azt gondolni, hogy ez működne. A helyi aktivistákkal nem tehető meg, hogy időt, pénzt, energiát, aktivistát fecséreljenek olyan előválasztásra, amelyben lejáratódhatnak, övön aluli ütéseket kaphatnak, és akár komplett szervezetek, alapszervezetek összeveszéség vonhatják maguk után.
• A harmadik probléma a későbbi működőképes kormánytöbbség és megfelelő szakpolitikai frakció-összetétel biztosítása. Tekintettel arra, hogy az ellenzéknek még nincs elfogadott közös programja, a parlamenti mandátumot elnyert jelöltektől csak elvi előzetes támogatást lehet elvárni egy későbbi kormányprogram támogatására; a 106 független előválasztásnak pedig lehet olyan eredménye is, hogy a győztes választást követően képtelenek lesznek kormányozni az országot, mert akkor kezdődik el egy olyan programegyeztetés, amelynek most kellene lezajlania.

Javaslatunk megoldást kínál a fenti problémákra. Magától értetődik, hogy ez egy vitaanyag, bármely pontjához szívesen fogadunk észrevételeket, javaslatokat, kritikákat.

A szavazás lebonyolítása

Modellünk kétszavazatos, részben egy-, részben kétfordulós előválasztást tartalmaz, az egész országra kiterjedően. Az egyik szavazat a miniszterelnök-jelölt személyéről (többes jelölés lehetséges), a másik egy pártlistás szavazásról szól, így szimulálja az „igazi” választás két szavazólapját. Az előválasztáson nem szavaznának az egyéni választókerületek jelöltjeiről közvetlenül, erre később kitérünk.

Magát a szavazást meg lehet oldani akár hagyományosan (papíralapon), akár online (egy internetes felületen), akár a kettő vegyes használatával. A szavazásban részt vevőktől egy előzetes regisztrációt várunk csak el. A lebonyolítás technikai felügyeletét és szabályosságát folyamatosan ellenőrzi egy olyan bizottság, melybe minden résztvevő szervezet delegál tagot.

A rendszer rosszindulatú meghekkelése természetesen ebben az esetben sem zárható ki teljesen, azonban annak eredményességéhez egy OEVK-hoz képest százszorannyi aktivistát kellene mozgósítani, ami ráadásul a lebukás veszélyét is megsokszorozza.

A jelölési szakasz

Az előválasztásban részt vevő pártok, szervezetek valamennyien aláírják a rögzített szabályrendszert és elfogadják az eredményt magukra nézve kötelezőnek. (A szabályrendszer egyes elemeit szándékosan nem dolgoztuk ki minden részletében, hiszen a cél az, hogy minden szervezet véleménye megjelenhessen.) Az egyes szervezetek állíthatnak miniszterelnök-jelöltet (akár többet is), valamint indulhatnak pártként a listás előválasztáson. Ezután következhet a kampány, melyet a szavazás zár. Nyilvánvaló, hogy minden résztvevő szervezet az ország minden pontján kampányolni fog, ezzel is elérve az ellenzék és jelöltjei ismertségének növelését, valamint megalapozva a regnáló kormány leválthatóságát.

Az előválasztás eredménye

A pártlistás választás eredményeképp előáll a résztvevő szervezetek belső támogatottságának tényleges mértéke. Ez az adat fogja meghatározni az egyéni választókerületek jelöltjeinek kiválasztását (erről részletek később). A listás szavazata arra a kérdésre adja a választ, hogy ha a demokrata szövetség pártjai közül csak egyetlen pártra szavazna, melyik volna az. Ebből kialakulna egy erősorrend, a százalékok arányában pedig elosztanánk a választókörzeteket, úgy, hogy jusson mindenkinek a nyerhető, a billegő és a biztosan vesztes körzetek közül.

A miniszterelnök-jelölti választáson, ha egy jelölt megszerzi a szavazatok abszolút többségét, nincs második forduló. Ha egy jelölt sem szerez többséget, a második fordulóba az első három jelölt jut tovább, és az egy vagy két héttel később rendezett második fordulóban már relatív többség is elegendő.

Az OEVK-jelöltek meghatározása

Modellünk igyekszik elérni azt, hogy az előválasztással mindenki nyerjen: azok a pártok is, melyek bizonyára együttműködés nélkül is bejutnának a következő parlamentbe; és azok is, melyeknél ez véleményes; azok is, melyek jelenlegi támogatottsága nem éri el a parlamenti küszöböt; de leginkább és legfőképpen az ország.

A 106 választókerületet a korábbi választási eredmények és szociológiai adatok alapján „nyerhetőség” szempontjából sorba rendezzük, öt csoportot hozva létre, mindegyikben 20-20 választókerülettel. Hat OEVK kimarad ebből a csoportosításból, ezt a hatot a miniszterelnök-jelölt választja ki és jelöltet is ő állít ezeken a helyeken.

Az előválasztás pártlistás eredménye alapján dől el, melyik szervezet hány egyéni jelöltet állíthat. 5%-os eredmény 5 jelölt, 30%-os 30 jelölt stb. (A kiosztás a megszokott módon, d’Hondt-mátrix segítségével történik.) A szervezetek egyenként választanak körzeteket, arányosan mind az öt csoportból („együtt sírunk, együtt nevetünk”). Törekedni kell természetesen arra, hogy a kiosztás során a helyi beágyazottsággal, esetleges korábbi nyertes helyzeti előnyével számoljunk – ez közös érdek. Az így kiválasztott körzetben a jelölő szervezet felelőssége az egyéni jelölt személye, akit a többiek helyben is támogatnak.

A résztvevő felek szabadon állapodhatnak meg abban, az országgyűlési választáson egy közös pártlistát állítanak a közös miniszterelnök-jelölt vezetésével vagy kettőt, illetve hármat. A listák összeállításának módszertanára jelen anyagban nem kívánunk kitérni, az a későbbi megbeszélések témája kell, legyen. Az természetesen nyilvánvaló, hogy valamennyi egyéni jelölt valamelyik lista színeiben indul – ez a választási törvény miatt elengedhetetlen.