35 évvel ezelőtt, 1980. augusztus 31-én írta alá Lech Wałęsa, az Üzemközi Sztrájkbizottság elnöke és Mieczysław Jagielski miniszterelnök-helyettes azt a megállapodást, amely alapján megalakulhatott a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet. A munkások akkori követelései közül egyik sem volt önmagában rendszerbontó, ám együtt mégis megroppantották a rezsimet.
A Szovjetúnióban, illetve a szovjet érdekszférába tartozó ún. szocialista országokban a Szolidaritás megalakulása előtt nem működhetett a párttól független szervezet. A Lengyel Egyesült Munkáspárt kénytelen volt ezt tudomásul venni, bár képtelen volt belenyugodni, hogy léteznek általa nem irányítható struktúrák. Jaruzelski puccsa néhány évre még biztosította a kommunista párt hatalmát, de a ’80-ban 10 millió tagot számláló Szolidaritás mozgalmat nem tudták megtörni. Az internálások bebörtönzések dacára Közép-Kelet Európa legnagyobb és legtekintélyesebb ellenzéki szervezete maradt, és a ’89-es, részben szabad választás után a térség első ,,ellenzéki” kormányát alakíthatta meg.
A 80-as évek lengyel rendszerbontói példaként állhatnak a mai Magyarország ,,rendszerbontói” előtt is, emlékezzünk tehát ma azokra, akik lépésenként, egymás iránt szolidaritást vállalva bontottak le egy pártállami rezsimet.
Leave a Reply